első illusztrációs meló - vk

Az első illusztrációs feladat nagy szabadságot engedett, és engem a szokásos nehézségekkel szembesített: rajzolni rajztudás nélkül :) A nagy szabadságban kis segítséggel találtam végül fogódzót, a téma a gyors főzés, a figura pedig egy főzőcskéző, de a gasztronómia világát nagyon nem támadó mai nőci lett. A hordozóanyag jelentette a következő dilemmát, a segítséget pedig "szatyormániám" nyújtotta. A végeredmény egy bevásárló tatyek "ajándék" lifegőként felcsatolt rapid-recepteskönyvvel.

Wolfgang Tillmans (zsolt_domsodi)

Wolfgang Tillmans, a kortárs fotóművészet egyik meghatározó figurája 1968-ban született a németországi Remscheidban. Megjárta Hamburgot és New Yorkot, 2007 óta pedig egyszerre él Európa két legnagyobb művészeti központjában, Berlinben és Londonban. (Az utóbbiban „Between Bridges” néven saját kiállítóhelyet is nyitott.) Első kiállításást 19 éves korában rendezte egy hamburgi meleg kávéházban, s ugyanitt kezdett divatmagazinoknál is dolgozni mint fotós és szerkesztő. A 90-es években már több szóló kiállítást is maga mögött tudott, de a valódi hírnevet akkor szerezte meg, mikor olyan divatmagazinoknak kezdett fotózni, mint az i-D, a Spex, az Interview, a Vogue és a The Face. Ma már Párizstól Tokióig, Münchentől New Yorkig a világ legfontosabb múzeumaiban állít ki, és ismerjük olyan művét is (Metro ticket, 1998), amely 12ezer fontért kelt el.
A legmélyebb hatást stílusára talán a British youth culture gyakorolta, mely már tinédzserként beszippantotta, mikor első ízben járt Nagy-Britanniában. Később, ahogy egyre otthonosabban mozgott a klubokban és a meleg bárokban, ottani barátai éjszakai életét fotózta olyan intim közelségből, hogy az eredmény sem dokumentumként, sem divatfotóként nem értelmezhető. Tillmanst két dolog tette híressé. Az egyik, hogy nem csinált semmi különöset. Megmaradt a hagyományos fotótémáknál: csendélet, portré, tájkép, egy-egy akt. A másik ok, amely a világelsők közé emelte Tillmanst, a mód, ahogy elkezdett összefüggéseket találni. Már kamaszkorától kezdve kísérletezett azzal, hogyan tud egy adott anyagot variálni pusztán úgy, hogy átrendezi az elemeit. A fotók megjelenési formáját mindig a kiállítási tér dinamikájához igazítja, megváltoztatva azok méretét és egymáshoz való viszonyát. A különböző méretű, műfajú és technikájú képek rezonálni kezdenek egymással, és párbeszédük eredményeképpen már nem azok, amik eredetileg voltak. Tillmansnak szemmel láthatólag nincs más koncepciója, csak az, hogy a képei erősítsék egymást, s így az elszigetelt művek feloldódnak a szabad asszociációk flow-jában és a spontán tudatműködés által kiváltott általános életörömben. Így minden kiállítása összefüggő installációvá válik, amely egyetlen hatalmas, univerzális témát tárgyal: minden eggyé válik, ami Tillmans látókörébe kerül, amire értékelés és válogatás nélkül rácsodálkozik, amiben meglátja a szépet. „ Hétköznapjaimban mindez együvé tartozik, de ezt nem mindenki ismeri fel” – nyilatkozta egyszer. Ráadásul minden kép létének és aurájának megteremtése végtelen precizitással és hozzáértéssel történik. Egy teljes élet koncepciója tükröződik bennük annak ellenére, hogy egyik fotó sem akar különösebben esztétizáló vagy szándékosan művészi lenni.
Tillmans gyakran magát a fotózás folyamatát avatja témává, s így a mellékterméket a főművé. Tillmans 2000-ben nyerte el az ötven éven alatti brit képzőművészeknek adható Turner-díjat és az ezzel járó húszezer fontot. Ez volt az első alkalom, hogy a neves elismerést fotóművész kapta, ráadásul olyan művész , aki nem a szigetországban született.

KARA WALKER - VZs

Az amerikai Kara Walker (1969 USA) a columbiai Művészeti Egyetem professzora, számtalan dijban és elismerésben részesült. Legismertebb művei a faj, nemiség és erőszak témakörére épülnek. A rabszolgatartás történeti ikonológiájának feltérképezésére tette fel a karrierjét. A rabszolga(tartó)-társadalom folklórját dolgozza fel animációs filmek és festmények formájában. Alkotásai erősen tartalmazzák a fekete humort, sőt a horrort zavarba ejtő komikummal keverve vetik fel az identitás és nemi identitás témakörét, különösen az afro-amerikai nőkre vonatkozóan.

Hajime Sorayama byMomoka

Japánban született, 1946-ban. Az egyetem elvégzése után néhány kisebb ügynökségnél dolgozott illusztrátorként, majd 1972-ben függetlenítette magát, és megkezdte mára legendássá vált robot-ember víziói vászonra vitelét. A retuspisztoly legnagyobb mestere, hiperrealisztikus képeivel, a mechanikus organizmusok és a gyönyörű nők ötvözetével máig utánozhatatlan, ízig-vérig modern és futurisztikus stílust teremtett. A legnagyobb nemzetközi cégek (pl. Sony) megbízásából is dolgozik, de ideje nagy részét saját tervei megvalósításával, valamint önálló kiállítások és látványshow-k szervezésével tölti. Számtalan művészeti albuma jelent már meg, munkabírása kifogyhatatlan, bár fantáziájának csapongása az utóbbi években egyre gyakrabban tereli a "szigorúan 18 éven felülieknek" kategória felé...