még egy bejelentkezés, méghozzá Sarah Lucas fotó és képzőművészről.
LUCAS, Sarah
(London, 1962–)
Sarah Lucas a » yBa nemzedék legszókimondóbb alakja, elsősorban ambivalens installációival és fotóival vált ismertté, melyekben a női test konvencionális értelmezését kérdőjelezi meg - nem kevés humorral.
Lucas 1987-ig a londoni Goldsmiths College hallgatója volt. Részt vett a yBa kiindulópontjának tekintett Freeze kiállításon, amelyet 1988-ban Damien Hirst szervezett.
A 90-es években gyakran használta forrásmunkaként a Sunday Sport című bulvárlapot, az ott feltűnő szex-botrányokat, szenzációhajhász akt-fotókat helyezte új kontextusba. Első önálló kiállítására 1992-ben kerül sor a londoni City Racing Galériában Penis Nailed to a Board (Táblához szegezett pénisz) címmel. 1993-ban Tracey Eminnel közösen megnyitotta a The Shop nevű art-butikot, ahol műveik mellett maguk készítette tárgyakat, pólókat és egyéb apróságokat árusítottak. A 6 hónapig működő üzlet művészek találkozóhelyévé vált. Lucas alkotásai 1993-tól a Saatchi Galéria, és a művészt képviselő Sadie Coles HQ Galéria kiállításain tűntek fel rendszeresen. A 2000-ben megnyílt Tate Modern külön galériát szentelt Sarah Lucas installációinak és fotóinak bemutatására.Egyik legismertebb és leggyakrabban reprodukált munkája a Two Fried Eggs and a Kebab (1992) (Két tükörtojás és egy kebab) című installáció,
amely egy egyszeű asztalon a női test parafrázisaként elhelyezett tükörtojásokból és halból áll. Bunny című szobrának nyakigláb női torzója a yBa nemzetközi hírnevét megalapozó 1997-es Sensation kiállításon szerepelt. A játékos, könnyen befogadható művekben rejlő iróna és a durva fetisiszta analógiák azonban kioltják azok provokatív felhangjait. Művei arról vallanak, milyen nőnek lenni a 90es években, éppen ezért az alkotót gyakran feministaként interpretálják, miközben a feminista műkritika távolságtartással kezeli. Fiona Carson szerint Lucas ”...veszélyes játékot játszik amikor a női szexualitás média által közvetített formáinak nőgyölölő mivoltán és a férfiak reflex-szerű hímsovinizmusán ironizál sokk-túladagolást alkalmazva. Fejetlen nyusziszobraival és brutális szexuális kétértelműségével macsóbb a macsóknál.”
És még egy érdekesség Sarah Lucasról:
Lucas fotóihoz gyakran önmagát használja modellként, a képeken ironikus pózokban afféle öntudatos androgün-ként tűnik fel, a dokumentarizmus és a fikció határán. Művészi nyelvezetének a populáris kultúra és a szleng is fontos szeletét képezi, legfontosabb jellemzőjük azonban a vizuális csattanó és a szarkazmus. Gyökerük a Dada és Szürrealizmus ’ready made’ alkotásaihoz áll közel, de a 80-as évek Brit szobrászatából (Tony Cragg, Bill Woodrow) is merítenek. Lucas művei látszólag a brit társadalom előítéleteit pellengérezik ki, legjobb művei azonban nemcsak kritizálják, hanem meg is erősítik ezeket az előítéleket.
