Sarah Lucas by Sz.Brigi

Hali,
még egy bejelentkezés, méghozzá Sarah Lucas fotó és képzőművészről.

LUCAS, Sarah
(London, 1962–)

Sarah Lucas a » yBa nemzedék legszókimondóbb alakja, elsősorban ambivalens installációival és fotóival vált ismertté, melyekben a női test konvencionális értelmezését kérdőjelezi meg - nem kevés humorral.

Lucas 1987-ig a londoni Goldsmiths College hallgatója volt. Részt vett a yBa kiindulópontjának tekintett Freeze kiállításon, amelyet 1988-ban Damien Hirst szervezett.

A 90-es években gyakran használta forrásmunkaként a Sunday Sport című bulvárlapot, az ott feltűnő szex-botrányokat, szenzációhajhász akt-fotókat helyezte új kontextusba. Első önálló kiállítására 1992-ben kerül sor a londoni City Racing Galériában Penis Nailed to a Board (Táblához szegezett pénisz) címmel. 1993-ban Tracey Eminnel közösen megnyitotta a The Shop nevű art-butikot, ahol műveik mellett maguk készítette tárgyakat, pólókat és egyéb apróságokat árusítottak. A 6 hónapig működő üzlet művészek találkozóhelyévé vált. Lucas alkotásai 1993-tól a Saatchi Galéria, és a művészt képviselő Sadie Coles HQ Galéria kiállításain tűntek fel rendszeresen. A 2000-ben megnyílt Tate Modern külön galériát szentelt Sarah Lucas installációinak és fotóinak bemutatására.

Egyik legismertebb és leggyakrabban reprodukált munkája a Two Fried Eggs and a Kebab (1992) (Két tükörtojás és egy kebab) című installáció,
amely egy egyszeű asztalon a női test parafrázisaként elhelyezett tükörtojásokból és halból áll. Bunny című szobrának nyakigláb női torzója a yBa nemzetközi hírnevét megalapozó 1997-es Sensation kiállításon szerepelt. A játékos, könnyen befogadható művekben rejlő iróna és a durva fetisiszta analógiák azonban kioltják azok provokatív felhangjait. Művei arról vallanak, milyen nőnek lenni a 90es években, éppen ezért az alkotót gyakran feministaként interpretálják, miközben a feminista műkritika távolságtartással kezeli. Fiona Carson szerint Lucas ”...veszélyes játékot játszik amikor a női szexualitás média által közvetített formáinak nőgyölölő mivoltán és a férfiak reflex-szerű hímsovinizmusán ironizál sokk-túladagolást alkalmazva. Fejetlen nyusziszobraival és brutális szexuális kétértelműségével macsóbb a macsóknál.”

És még egy érdekesség Sarah Lucasról:

Lucas fotóihoz gyakran önmagát használja modellként, a képeken ironikus pózokban afféle öntudatos androgün-ként tűnik fel, a dokumentarizmus és a fikció határán. Művészi nyelvezetének a populáris kultúra és a szleng is fontos szeletét képezi, legfontosabb jellemzőjük azonban a vizuális csattanó és a szarkazmus. Gyökerük a Dada és Szürrealizmus ’ready made’ alkotásaihoz áll közel, de a 80-as évek Brit szobrászatából (Tony Cragg, Bill Woodrow) is merítenek. Lucas művei látszólag a brit társadalom előítéleteit pellengérezik ki, legjobb művei azonban nemcsak kritizálják, hanem meg is erősítik ezeket az előítéleket.

Divat csajok pólón!
by Manner Mónika (momoka)

1-2 cucc

Arra gondoltam felrakhatná mindenki kedvenc grafikai vagy egyéb linkjeit ide a blogra, hogy ha ötleteket kell gyűjteni akkor ez egy jó kiindulási pont legyen.
Kezdem a sort én.

Az Illustration Mundo egy nagyon jó gyűjtőhely, ahol sok illusztrátort és grafikust megtalálhattok és ötleteket gyűjthettek. Sokféleképpen lehet keresni az oldalon, megnézhetitek stílusok szerint, vagy név szerint, vagy ha csak nézelődtök akkor kirak random 100 képet és lehet válogatni.

www.illustrationmundo.com


Kedvenc fél-3D-s programom a ZBrush, amit lehet 2D-s festésre is alkalmazni. Ezen a weblapon találhattok sok profi és sok amatőr munkát. Érdemes azoknak is megnézni akik nem érdeklődnek a 3D iránt, mert ötleteket lehet meríteni a figurákból és egyáltalán jó nézegetni őket.

www.zbrushcentral.com/zbc/featured2col.php


És végül egy kis érdekesség a youtube-ról. Mozgó graffity! Érdemes megnézni;)

www.youtube.com/watch?v=sgy0f-x5L00


Most ennyi, legközelebbre még gyűjtök.

zs_domsodi

Edgar A. Poe - Pestiskirály illusztráció zs_domsodi

Az első illusztrációs feladathoz E. A. Poe Pestiskirály című novelláját választottam. A koncepció, egy falfelület tapétaszerű díszítése volt ahol megjelennek az illusztrációk és maga a novella is.

első illusztrációs meló - vk

Az első illusztrációs feladat nagy szabadságot engedett, és engem a szokásos nehézségekkel szembesített: rajzolni rajztudás nélkül :) A nagy szabadságban kis segítséggel találtam végül fogódzót, a téma a gyors főzés, a figura pedig egy főzőcskéző, de a gasztronómia világát nagyon nem támadó mai nőci lett. A hordozóanyag jelentette a következő dilemmát, a segítséget pedig "szatyormániám" nyújtotta. A végeredmény egy bevásárló tatyek "ajándék" lifegőként felcsatolt rapid-recepteskönyvvel.

Wolfgang Tillmans (zsolt_domsodi)

Wolfgang Tillmans, a kortárs fotóművészet egyik meghatározó figurája 1968-ban született a németországi Remscheidban. Megjárta Hamburgot és New Yorkot, 2007 óta pedig egyszerre él Európa két legnagyobb művészeti központjában, Berlinben és Londonban. (Az utóbbiban „Between Bridges” néven saját kiállítóhelyet is nyitott.) Első kiállításást 19 éves korában rendezte egy hamburgi meleg kávéházban, s ugyanitt kezdett divatmagazinoknál is dolgozni mint fotós és szerkesztő. A 90-es években már több szóló kiállítást is maga mögött tudott, de a valódi hírnevet akkor szerezte meg, mikor olyan divatmagazinoknak kezdett fotózni, mint az i-D, a Spex, az Interview, a Vogue és a The Face. Ma már Párizstól Tokióig, Münchentől New Yorkig a világ legfontosabb múzeumaiban állít ki, és ismerjük olyan művét is (Metro ticket, 1998), amely 12ezer fontért kelt el.
A legmélyebb hatást stílusára talán a British youth culture gyakorolta, mely már tinédzserként beszippantotta, mikor első ízben járt Nagy-Britanniában. Később, ahogy egyre otthonosabban mozgott a klubokban és a meleg bárokban, ottani barátai éjszakai életét fotózta olyan intim közelségből, hogy az eredmény sem dokumentumként, sem divatfotóként nem értelmezhető. Tillmanst két dolog tette híressé. Az egyik, hogy nem csinált semmi különöset. Megmaradt a hagyományos fotótémáknál: csendélet, portré, tájkép, egy-egy akt. A másik ok, amely a világelsők közé emelte Tillmanst, a mód, ahogy elkezdett összefüggéseket találni. Már kamaszkorától kezdve kísérletezett azzal, hogyan tud egy adott anyagot variálni pusztán úgy, hogy átrendezi az elemeit. A fotók megjelenési formáját mindig a kiállítási tér dinamikájához igazítja, megváltoztatva azok méretét és egymáshoz való viszonyát. A különböző méretű, műfajú és technikájú képek rezonálni kezdenek egymással, és párbeszédük eredményeképpen már nem azok, amik eredetileg voltak. Tillmansnak szemmel láthatólag nincs más koncepciója, csak az, hogy a képei erősítsék egymást, s így az elszigetelt művek feloldódnak a szabad asszociációk flow-jában és a spontán tudatműködés által kiváltott általános életörömben. Így minden kiállítása összefüggő installációvá válik, amely egyetlen hatalmas, univerzális témát tárgyal: minden eggyé válik, ami Tillmans látókörébe kerül, amire értékelés és válogatás nélkül rácsodálkozik, amiben meglátja a szépet. „ Hétköznapjaimban mindez együvé tartozik, de ezt nem mindenki ismeri fel” – nyilatkozta egyszer. Ráadásul minden kép létének és aurájának megteremtése végtelen precizitással és hozzáértéssel történik. Egy teljes élet koncepciója tükröződik bennük annak ellenére, hogy egyik fotó sem akar különösebben esztétizáló vagy szándékosan művészi lenni.
Tillmans gyakran magát a fotózás folyamatát avatja témává, s így a mellékterméket a főművé. Tillmans 2000-ben nyerte el az ötven éven alatti brit képzőművészeknek adható Turner-díjat és az ezzel járó húszezer fontot. Ez volt az első alkalom, hogy a neves elismerést fotóművész kapta, ráadásul olyan művész , aki nem a szigetországban született.

KARA WALKER - VZs

Az amerikai Kara Walker (1969 USA) a columbiai Művészeti Egyetem professzora, számtalan dijban és elismerésben részesült. Legismertebb művei a faj, nemiség és erőszak témakörére épülnek. A rabszolgatartás történeti ikonológiájának feltérképezésére tette fel a karrierjét. A rabszolga(tartó)-társadalom folklórját dolgozza fel animációs filmek és festmények formájában. Alkotásai erősen tartalmazzák a fekete humort, sőt a horrort zavarba ejtő komikummal keverve vetik fel az identitás és nemi identitás témakörét, különösen az afro-amerikai nőkre vonatkozóan.

Hajime Sorayama byMomoka

Japánban született, 1946-ban. Az egyetem elvégzése után néhány kisebb ügynökségnél dolgozott illusztrátorként, majd 1972-ben függetlenítette magát, és megkezdte mára legendássá vált robot-ember víziói vászonra vitelét. A retuspisztoly legnagyobb mestere, hiperrealisztikus képeivel, a mechanikus organizmusok és a gyönyörű nők ötvözetével máig utánozhatatlan, ízig-vérig modern és futurisztikus stílust teremtett. A legnagyobb nemzetközi cégek (pl. Sony) megbízásából is dolgozik, de ideje nagy részét saját tervei megvalósításával, valamint önálló kiállítások és látványshow-k szervezésével tölti. Számtalan művészeti albuma jelent már meg, munkabírása kifogyhatatlan, bár fantáziájának csapongása az utóbbi években egyre gyakrabban tereli a "szigorúan 18 éven felülieknek" kategória felé...

próba2 by vk

sziasztok!

Megpróbálom elkezdeni a sort választott kortárs művészemmel, aki úgy tűnik csak nekem volt teljesen ismeretlen :)

Marlene Dumas ugyanis egy világsztár, az európai aukciós házak szuper csillaga, aki az elmúlt években sorra döntögette leütési árrekordjait, végül kivívta a valaha is női festő által elért legmagasabb árat jegyző művész címét.

Született Dél-Afrikában, él-működik-fest Hollandiában, kiállít szinte valamennyi földrészen: Európában, Amerikában, Dél-Afrikában, olykor Japánban. Lehet, hogy az aussiekhoz is eljutott, csak az én figyelmemet kerülte el.
Sok hazai női festőnk munkájának kritikájában olvastam Marlene Dumas-hoz való hasonlítást.
A művész olajképek, akvarellek, tintás képek alkotója, témái a születés, halál, erotika, nőiség, emberi kapcsolatok, rasszizmus; mindaz, amivel egy művésznek foglalkozni érdemes/lehet/kell, azt hiszem.